elég volt a WK-ból erre az évre. a "fellépős idény"-t sikerült 1 próbával végigcsinálni, ami azért király dolog, még ha lépésről-lépésre szét is estünk. Kösz hogy eljátszhattuk a néha félkész számainkat olyan király bandák elött, mint pl. Cloak/Dagger, vagy ez a hülye ATM srác, és akkor még nem beszéltünk a magyar részről a a Lömbihead-ről, a Romania-ról, vagy a Think Again-ről. de összeségében ez azért pozitív, mert ez esetben nem érzem úgy hogy feleslegesen lettünk volna ott, ahova elhívtak minket, vagy adtak 10 percet az utolsó zenekar után. hiába ma este közelébe se voltam a hangulatnak ( kivéve C/D alatt persze, az nagyon tuti volt). Néha tök fasz vagyok, és egy-egy wk-s meghívásra automatikusan kérdeznék vissza hogy "ez mégis hogy jutott eszedbe haver?", vagy ilyesmi, pedig igazából nincs szükségem megerősítésre, mert ez az egész önmagában baromira szórakoztat, és itt meg is áll a történet. Mindig akartam "majdnem úgy szólni mint a Frankenchrist", nagyjából 13-14 éves korom óta, és hogy erre van lehetőség valahol a komolyság és a rossz vicc határmezsgyéjén, mindenféle mélységet, mondanivalót, és célt mellözve, ezt mai napig kurva jó dolognak tartom. Viszont így megunom az egészet. Amugy nem, de sok volt a fellépés magunkhoz képest, és ma este a Quart-os srác "ajánlata" felrakta az i-re a pontot, egyelőre nem tudom még hogy pozitív, vagy negatív értelembe. jó lenne mostmár befejezni. szóval, legközelebb tavasszal, addigra talán hatékonyabban fog menni a ninjutsu.
(update: tökre szomorú dolgokat lehet olvasni lömbiékről. beszarás, komolyan.)
