Elég lehangoló Siófokra menni hosszú gatyába, meg pulcsiba. A fasz pesti akármi van, rövdgatyába és poloba megy. Mintha a Balatonon mindig nyár lenne. Ez pavlovi reflex, pont mint a Balatonra haladó vonat ablakán kicsulázni, bízva abban, hogy hátul valami napszeműveges, nálad jóval menőbb 7.A-as gyökér kapni fog az arcába egy kis coke-tól összeugrott cuccot. Vagy mint az a feelgood, ami elönt, mikor meglátod az évben elöszőr a vizet, Aliga magasságában. Ez viccen kívűl talán az év egyik csúcspontja. Tudtam hogy csak játszani megyünk, közelsem a beach house-ba szappanon focizni, vagy a stég mellé kézenállni, mégis rendesen ráizgultam már elöző este. Szart sem láttam hajnalban az egészből, csak döglött angolnákat, szürkeséget, és keményen a partnak csapódó hullámokat. A buli teljesen király volt, sokkal jobb mint amire számítottam. Tipikus a "not bad, but not my style" esete forgott fenn, de a lehető legjobb lett belőle kihozva. A zenekarok egyszerűen jók voltak.
Zsolték eleve vagy másfél óra késéssel értek ide. Gyorsan bepakoltuk a Fender Santa Cruz 212R-t, kompjúter bekapcs, fasza GPS, a chipmunk hangmodulációval, ami csak nekem jött be. Az kocsiba megtaláltuk Gabi valami ezeréves kaziját, szóval próbáltunk millencolin-t, meg korai blink-et hallgatni az autópályán, több kevesebb sikerre. Végül a Balatornra érva hagytuk a francba az autópályát, és a part mentén mentünk tovább. Gyors tesco, junk kaja, olcsó energiaital, megérkezés. Siófoki csoportársam szerint az art rock eléggé kannáspunk hely, de most nem nagyon tünt annak. Talán a buli vége fele felbukkano ránézésre soft-hungaristarocker szemüveges lányok, és kopaszodó hétvégi kopaszok megvillantottál a helyi underground jellegét. Megálltak kint rendesen, navigáltak, mikor kiálltunk a kocsival. Ha vidéki picsapólókra vártak, akkor bukták a dolgot. Csökkentett módban sörözgettek. Szóval bepakoltunk, vettem kólát, leültünk borítokat vágni a kaziknak. Igazság minden zenekarra kiváncsi voltak, mert a myspace-nek már kurvára nemtudok hinni, koncertekre meg ritkán járok.
Trusting. Két gitárral nyomultak, nulla póz, gondolom tök véletlenül áltak be úgy, mint valami 60-as intrumentális surf banda - féloldalasan egymás melett -. Kicsit érzhető volt hogy kezdő a zenekar (amúgy az nem?..), ettől függetlenül szerintem -hogy már itt gyorsan egy klisét eldurrantsak - "jó úton haladnak", vagy mi. Mint ahogy Gabi mondta, "mintha lenne más céljuk ezzel az egésszel", nemcsak a csutkára kitekert torzítás az erősítőkön. Manapság már ez is lehet respektálható dolog. Tetszett, így tovább. Ezután jöttünk mi (Fuseism). Szerintem nem volt szar. Nagyjából hoztuk egy jónak mondható próba szintjét. Végre minden végig lett játszva faszán, nemvolt felesleges baszakodás, mint legutóbb. Nagy zaj volt, végén kisebb káosz, szólt minden ahogy kell, meg amúgy hangulatban is voltunk rendesen, és ezen úgylátszik több múlik mint gondolnánk. Folytatódott a buli, és beállt a Wasted Struggle. Hát ez kurvára a földbe döngölt. Sose hallgatnék ilyet itthon, a buszon, vagy bárhol mert hamar ráunok az ilyesmire, nemsokat mond ez nekem amúgyse. Kicsit modern, meg "túl cool" nekem ez az egész, mégis aztkell mondjam hogy nagyon fasza volt. Totál szétbaszták a hallójárataimat, nemmellesleg pedig fullprofi az egész, az első hangtól az utolsóig. King volt. Think Again. Tankcsapda Tribute zenekar. Mátyás nagyon fasza Lukács Laci, aki szülöktől kapott ovis évvégi hálaborral rohasztja a hangszálait. Viccet félretéve tényleg tökre király volt. Az újabb számokat is felismertem, még úgy is, hogy itt ezerszer jobban szólt az egész, mint a Unreachable hallás után megszámlálható bitjeivel. Tökös cucc, Matyi pedig nemtudom álltalában milyen, de itt eléggé király frontember volt. Az estét az Another Way zárta, de ekkor már totál a hazavágódott a hallásom, és kicsit kikellet mennem, de azért a koncert második felét végignéztem. Két fős, dob-gitár felállásban voltak itt, az egész olyan volt mint valami "emogrind white stripes". Feltűnően király témáik voltak, bár ezt már a myspace-re feltöltött cucc meghallgatása után is levágtam, és igazából egyáltalán nem hiányoltam a basszust. Azért még megnézném egyszer őket teljes felállásban is. Bandi (another way) végül csatlakozott hozzánk a hazafele úton. Gondolom ezt azóta ezerszer megbánta.
A buli után lenéztünk a partra, ahol bebaszott osztrák arcok táncolta egy lakókocsi tetején a Disco Pogo-ra. Végülis 22-én hivatalosan is elindult a szezon. Mi meg olyan király filmekről dumáltunk mint a Cyborg (főhős Van-Damme, karaktere neve Gibson Rickanbacker, főgonosz neve Fender Tremolo), a Gyilkos Robotok (Tom Selleck, és robotok), vagy a Heavy Metal, azzal a sok rajzolt vérrel, csöccsel, véres csöccsel, és Van Halen-el. Itt Endre elhagyta az összes papírját, övtáskáját, és talán pénzét, amit kb. féluton hazafele vettünk észre. Visszafordultunk, de időközben megtalálta egy kamionos. Lerobbantunk. Reggel fél 8ra értem haza. Királyság volt, siófok meg jó hely, még mindig.
