Megint megerősítést nyert az a tézis, miszerint csak a leszbikus/kövér/nem túl mutatós lányokkal tudok értelmesen két szónál többet váltani. Ők mintha kevésbé lennének faszfejek, de ez csak egy régi reflex. De a francba nem is ez a lényeg.
Szóval a Roham bár egészen jó helynek tünt mikor megérkeztünk. Lepacsiztunk lömbiékkel, aztán ezzel a veszett osztrákkal, és vártunk egy darabig. Gondoltam hogy elég húzós lesz ez az este, eleve a meghívott zenekarok elég erős összképet mutattak. És amúgy tökre jo dolog volt ilyen bandákkal fellépni, vagy kicsit ilyenek közé tartozni akkor és ott, és itt nem az ATM-re gondolok. A Romániát mikor elöször halottam úgy 1 éve, valami olyasmit gondoltam hogy " hé, ez tökre olyan mintha pár hülye ugrálna a tűz körül, lábasokat vernének össze, meg vért köpnének". Sosem láttam őket élőben, viszont már a myspace-s felvételekből lejött, hogy van itt sütnivaló. De az amit most láttam/halottam ez végleg betett. Kilett találva a kelet-európai garászrock, vagy mi a fasz volt ez a kolompal-síppal-káromkodással-Eagles Of Death Metal cover-al. És mindez úgy, hogy egy pillanatig sem volt kínos. Hagit sikerült frankon felragasztani, csak a végén esett le. Szóval, a Romania király, és igazából baromi magasra került a léc. Utánuk jöttünk mi a womkids-el. Terézváros térképére gyorsan összerántottunk egy a playlistet.Van egy ilyen hülye elképzelésünk hogy a "ninják nem beszélnek", csak azért. Ez így van, szóval mi csak számcímeket ordibálunk egymásnak a maszk alatt, ami messzíről nem is tűnik annyira bénának mint amennyire az valójában. A hangzás meg ilyenek kapcsán egy szavunk nem lehet. Zavarbaejtően jól szólt minden, mi pedig egyáltalán nem próbálunk. Nem teljesítettünk túl, de szerintem nem voltunk annyira gyíkok. Lömbiék jöttek, és vitték az estét, ahogy szokták. Asszem eleget dicsérem/dicsértem őket, szóval maradjunk annyiba hogy a kedvenc magyar bandám. A egész tök egyszerű: jó srácok jó zenét csinálnak. A közös Mudhoney-Stooges-Pink Floyd feldolgozás most is elmaradt, majd talán valami tanyabulin. Cloak/Dagger elött nem igazán lenne jó elbaszni a hangulatot 6-7 perces "ikerszólókkal". Kimentem, ittam egy-két üveg kólát, aztán már vissza is somfordáltam a színpadhoz, mikor kiszúrtam hogy pakol az osztrák gyerek. Felállította a Bob Log féle dobszerkót, szórakozott egyet a megafonnal, a gitárral, meg a megtépázott kiserősítővel. Elindított a stroboszkópot - epilepsziás roham bennevolt a pakliban- és eltünt. Nem értettük páran mivan. Nem kellett sokat várni, viszatért az arc harisnyával a fején, tütüben, egy mellényben, ' i love thrash' filcfelirattal a mellkasán. Szerintem furán néztem egy darabig. Oké, tényleg király Bob Log, és legalább olyan jól hangzik ez a no-fi/lo-fi surf/ noise blues, mint a nu-rave, vagy a nerdcore, de..ez húzós volt srácok, elég húzós. Valami nem stimmelt, pedig tudom hogy általában értékelem az ilyesmit.Talán egy kicsit eröltetettnek éreztem, vagy nemtudom. Mindenesetre tökös voltam, és végignéztem - baromi sokan kimenekültek a második szám után -, és nem is szórakoztam rosszúl. Az viszont tuti, hogy ezzel a produkcióval ezerszer jobban lehet csajozni, mint a másik három bandáéval összesen. Szóval, baromi erős este volt. Kösz hogy részt vehettünk ebben az egészbe. Most megyek asszem megnézem a Galaxy Of Terror-t.
